Az megvan, hogy a brit szupersztár, Damien Hirst csikkekből összeállított, vagyont érő művét egy óvatlan pillanatban kidobta a Tate Gallery takarítónője? És hogy távolról sem ez volt az egyetlen olyan modern alkotás, amelyet a múzeumi személyzet egyszerűen szemétnek nézett és „kitakarított”?
Nem ritka – mondhatni mindennapos –, hogy a brit milliárdos fenegyerek meglepi a világot egy-egy különleges alkotással. A Painting by Numbers című kiállításának londoni megnyitója után azonban maga Hirst is rendesen meglepődött. Az egyik művét ugyanis a takarító ebédszünetben egyszerűen összesöpörte és kidobta. A szóban forgó alkotás – egy kupac csikkekkel teli hamutartó, üres sörös- és festékesdoboz – az alkotó művész szentélyét, a műtermet volt hivatva megidézni. Célját azonban nyilvánvalóan nem érte a takarítónőnél, aki minden bizonnyal más aspektusból vizsgálta a művet. Ennek nyomán olyan döntést hozott, amely következetes ugyan, de zárt logikai rendszerét egy másfajta szakmai tapasztalatra alapozza: csikk? Irány a kuka. Így történt, hogy emberünk a csikkeket és sörös dobozokat a megnyitó egyéb maradványaival és hulladékával együtt annak rendje módja szerint összesöpörte és kidobta. Hirst állítólag vinnyogva halászta össze művét a szemétből, és nagyon jól szórakozott a dolgon.
Egy másik modern művész, Gustav Metzger direkt hálás volt, amikor a Tate éjszakás takarítónője szemétnek nézte és kidobta egyik alkotását. A takarítónő nem ismerte fel, hogy a teremben letámasztott nagy zsák papírhulladék szerves része az egyik kiállított műnek. Nevezetesen "Az önpusztító művészet első nyilvános demonstrációjának új alkotása" című installációnak. És be is teljesítette a sorsát. Kuka – önpusztítás letudva.
Pár évvel korábban Joseph Beuys – kimondani is rossz! – 400 00 euróra értékelt Hirschkuh című alkotását pucolta el a takarító a düsseldorfi Academy of Fine Arts-ban. Egy pillantás a képre, és a gondolatmenet érthető. Mindazonáltal gyanakodhatott volna, hiszen kinek van képe ekkora kávépacát hagyni a kiállítótérben. Ugye. Márpedig ha nem kávéfolt, akkor műalkotás. Ennyi – nem túl bonyolult…
És van még! A dortmundi Ostwall Museumban pucolt a pusztulásba egy távolról sem önmegsemmisítőnek szánt kortárs installációt egy túlbuzgó alkalmazott. Értéke 690.000 font. (A műé!) Martin Kippenberger német művész „Amikor elkezd csöpögni a plafonból” című alkotását egy magángyűjtőtől kapta kölcsön a múzeum. Ahogy a fotón is látszik, a fa szerkezeten apró festékpöttyök jelképezik a rászáradt „plafoncseppeket”. És hát a dolog, foltos, na. Mi a dolga ilyen esetekben a gondos takarítószemélyzetnek? Súrol. A magángyűjtő beadott a kiállításra egy koszos és zavaros léckupacot, és visszakapott egy fényesre suvickolt létrát. Mi a gond...??
Meg nem semmisített kortárs alkotások itt!