Banksy a 21. század elejének Salvador Dalija. Hogy kackiás bajusza és párduckacagánya van-e, azt nem tudni. Banksy-t még soha senki nem látta. Ellentétben alkotásaival, ezeket mindenki látta már – házfalon, aluljáróban, Amerikában, Európában, tévében, múzeumban, újságban, neten… mindenhol. Ha pontosan meg akarjuk fogalmazni, kiről is van szó: Banksy az Banksy… Ennél közelebb, még senki nem jutott...
A titokzatos graffiti művész az elmúlt évtizedekben valóságos mitológiai hőssé nőtte ki magát. Hőstetteinek híre portálról portálra száll, művein szakértők tömege fanyalog vagy lelkesedik, lépteit drukkerek és ellendukkerek követik napi szinten… A titok azonban évek óta titok, csak a sztorik valóságosak. Mind az itt olvasható 10.
1. Izraelt és Ciszjordániát hatalmas kőmonstrum választja el egymástól: 648 kilométer hosszú, és háromszor akkora, mint annak idején a Berlini Fal volt. A világ egyik legveszélyesebb pontja, és látványnak sem barátságos. Egy szép napon (2005-ben) mind az izraeli, mind a palesztin oldalon élők arra ébredtek, hogy valaki kifestette a falukat. Nem direkt politikai tartalmú művekkel, mozgósító plakátokkal, csak amolyan szőrmentén politizáló, szelíd dolgokkal: az egyik egy ablakot ábrázol, melyből dús növevényzetű kertre látni, a másik a falon lufikkal átemelkedő gyerekeket… csupa finom célzás. Banksy volt. Hogy csinálta, senki nem tudja. Annál a falnál könnyen lelődözik az embert. Hogyhogy nem kapták el, hogy tudta telefesteni egyetlen éjszaka, hogy lehet, hogy nem látta senki…? (A kérdés költői: nem kell beküldeni, nem tudjuk a választ. Azóta se…)
2. Bár Banksy a leghíresebb művelője, a graffiti műfaját nem ő találta fel. Ezt valószínűleg levette mindenki, aki járt már aluljáróban, felüljáróban, városban vagy falun… szóval, itt él a 21. században. De művészetté ő tette, ezt senki nem vitatja. Most már. Elődje egy Robbo nevű londoni graffitis volt, ő már a nyolcvanas években megkezdte a munkát. Aztán jött Banksy, és nemcsak alkotott, de Robbo egyik művét is ... khm… átdolgozta. Ahol eddig az virított a falon, hogy Robbo, ott most egy (festett) közterület felügyelő is állt, kezében ecset, épp módszeresen mázolja le a feliratot feketével. Robbo visszavágott. Tovább alakította falfestményt: a közterület felügyelő nála épp a King szót festette a Robbo elé. Banksy válasza mindössze három betű volt: FUC. Szorosan a King Robbo elé… Két évig ment az adok-kapok, mígnem egyszer Robbo megsérült, méghozzá komolyan. Vagyis nem tudott visszavágni a következő riposztra. Banksy ezt hallva kapitulált: egy éjszaka helyreállította a Robbo grafittit az eredeti formájában.
3. Banksy már akkor megoldotta, hogy műveit a legjobb galériákban állítsák ki, mielőtt még műveit a legjobb galériában állították volna ki. 2003-ban elment a londoni Tate Gallery-be és egyszerűen felragasztotta a falra az egyik alkotásást. Órákig ott lógott, mígnem a ragasztó “elfáradt”, és a mű leszédült a falról. Ekkor vették észre, hogy jé, ez nem a kiállítás része. A mű maga egy vidéki házat ábrázoló olajfestmény volt körbekerítve rendőrségi szalagokkal. Mellette kis magyarázó felirat, mely szerint az ország már totál érzéketlen a bűnözéssel szemben, annyira lezsibbasztott mindenkit a bűnügyi sajtóhírek áradata. Ne tessék tapsolni, ez csak az előjáték volt. Banksy ugyanezt a trükköt megismételte a British Múzeumban is: kiakasztott egy ál-barlangrajzot, amely egy szupermarketes bevásárlókocsit toló ősembert ábrázolt. Rajta felirat: “a primitív művészetek e kitűnő állapotban fennmaradt példánya a poszt-kataton korszakból származik”.
(A poszt-kataton korszakot ne keresse senki a Wikipédiában. Csaxólok, nincs benne.) Ez a mű két teljes napig lógott a múzeumban, mire valaki észrevette és leoperálta. Pár évvel később hasonló titokzatos dolog történt a New York-i Metropolitan Museum-ban, a MOMA-ban, a Természettudományi Múzeumban, a Brooklyn Museum-ban.. És valószínűleg sok más helyen, csak még nem esett le senkinek...
Továbby Banksy-sztorik postafordultával.
