Rossz nyelvek szerint, akinek van otthon egy fűrésze/kalapácsa, egy sufinija vagy pincéje, hozzá egy kis bátorsága, az rendelkezik a kortárs művész minden hozzávalójával … (ezen a ponton persze elvesztettünk minden művészettörténész olvasót, de ők amúgy se … Különben meg elhamarkodták, mert van magyarázat.) Szóval, annyi azért világos, hogy a fent felsoroltakon kívül szükség lesz még valami másra is. De hogy mi az a valami más, azt a művészettörténészek se nagyon tudják megfogalmazni… Nézzünk néhány vitathatatlanul világhíres kortárs alkotót/alkotást – hátha kiderül.
Csak erős idegzetűeknek. Saját felelősségre.
1. Gunther von Hagens német anatómus azzal tett szert világhírre, hogy emberi testeket lényegített műalkotássá. Magát a technikát is ő találta fel: folyékony műanyagot injektál a holttestbe, ami megszilárdul ily módon állandósítva a test minden egyes apró részletét. A folyamat azért nem ennyire egyszerű, és ennyi a lényeg. Örökre vasalva – mondhatnánk, de nem tesszük, mert ízléstelen lenne. Bár Hagens doktor eredeti célja az emberi test anatómiájának demonstrálása volt, vagyis inkább tudományos, mint művészeti ambíciók vezérelték, idővel azonban szépen belerázódott a világhírű művész státuszába. Emberszobrai 1995 óta úton vannak, kiállításait világszerte 26 millióan látták. Tagadhatatlan, hogy nem mindenki osztatlan lelkesedéssel, számtalan vallás képviselői hördültek fel úristennel közös „alkotásai” láttán. És még akkor nem beszéltünk az országos botrányról, ami élő tévéadásban közvetített boncolását kísérte 2002-ben…. Mostanra nem sok választja el attól, hogy a londoni Tower legmélyebb tömlöcébe vessék, ezért aztán újabban – állítólag – egy elmozdítható lépcsőkar mögé rejtett laboratóriumban dolgozik…nagy titokban. Annyira titokban, hogy a sajtó persze még a lépcsőről is tud….
2. Marcel Duchamp Szökőkút című fejre állított piszoárján – amely egyben a művészeti gondolkodást feje tetejére állította - egyszer már ámuldoztunk itt. Aki nem hiszi, járjon utána és nézze meg
3. Roger Hiorn, a tekintélyes brit Turner díj jelöltje. Sokak szerint valami összetűzése lehetett gyermekkorában a porszívóval. A képen látható „szobor” például egy porrá őrölt repülőgépmotorból készült ... khm… tájkép.
A londoni Tate Gallery-ben volt látható más hasonló jellegű, ám anyagára nézve marhaagy, műanyag és fém „ötvözetből” készült műalkotásokkal egyetemben. (Igen, marhaagy.) A videón Hiorn művészetének nagyszerűségéről beszél a The Guardian műkritikusa, a Turner díj kurátora. A porított-repülőgépmotor-sivatag kb. 6.30-nál kezdődik.
4. Simon Starling műalkotása egy sufni. Pontosabban egy hajó, még pontosabban egy sufnihajó. Rossz nyelvek szerint néhány léc, amiből hajót és sufnit gyártanak – normális körülmények között. Azok azonban esetünkben nincsenek. A művész elmondta, hogy amikor rábukkant a … dologra - nevezzük az egyszerűség kedvéért most csak sufnihajónak - volt az oldalán egy pedál. Ez adta az ihletet, hogy hajóvá alakítsa. (Nem, nem biciklivé. Hajóvá.) Aztán a Tate kiállítására visszaalakított sufnivá. Akinek ez felesleges időpocsékolásnak tűnne, azok számára elmondom, hogy nem az: a művész ezzel megnyerte a 2005-ös Turner díjjal járó 25 ezer fontot (több mint 10 millió forint). Ezért sokan nem egy sufnit, de egy lakótelepi tízemeletest is fel-le pedáloznának örömmel…..
A díj átvételekor Startling kivételesen szerencsés művésznek nevezte magát. Ezzel gondolom, mindenki egyetért…
(folyt.köv.)
