Brit tudósok (nem röhög) kutatásai bebizonyították, hogy többre értékelünk egy művészt, ha tudjuk, hogy excentrikus karakter. A tudósok két tesztcsoportot állítottak fel. Az egyiknek meséltek van Gogh viharos életéről és botrányairól, a másik csoportnak nem. Majd mindkettőnek megmutatták a híres Napraforgó festményt, és megkérdezték a véleményüket. Annak a tesztcsoportnak, amely tudta, hogy van Gogh saját kezével nyisszantotta le a saját fülét, sokkal jobban tetszett (ugyanaz) a festmény, mint a másiknak...
Hasonló eredmény született, amikor Lady Gaga egy-egy klipjét mutatták meg a tesztcsoportoknak. Az egyiken az énekes a tőle megszokott… khm... „ruhában” adott elő egy számot, a másikon egyszerű, hétköznapi öltözetben. Ugyanazt a számot, ugyanúgy. Persze, hogy ezzel aratott:
Vagyis, egy művész legyen excentrikus, punktum.
A European Journal of Social Psychology-ban megjelent tanulmány egyértelműen arra a következtetésre jut, hogy az excentrikus művészeket tehetségesebbnek, sikeresebbnek tartja a közvélemény. Azonban két apró elvárásra még felhívják a figyelmet. Ezeket jó lesz szem előtt tartani mindazoknak, akik épp indultak volna, hogy bimbódzó művészetüket megtámogassák némi nyilvános asszonyveréssel vagy kocsmai randalírozással egybekötött általános polgárpukkasztással. Tehát nem árt, ha az alkotás eredeti (vagyis vacak festménnyel és ócska zenével, félfüllel és húsruhában is hiába erőlködik az ember). A másik: hasznos, ha őszinte a dolog – a nem belülről jövő és következetlen karakter puszta külsőség marad – a közönség kiszagolja.
A fentiek azonban csak nekünk jelentenek újdonságot. A művészek valószínűleg ösztönösen tudták, hogy excentrikusságuk hasznot hoz. Talán ezért kötött bele jó 400 évvel ezelőtt mindenkibe Caravaggio.
Valószínűleg ezért pödört magának csodás bajuszt a párduckacagányhoz Dali, ezért volt olyan kellemetlen alak Picasso, ezért lett a fejjel lefelé kiállított piszoár Duchamp pályájának fordulópontja. Ezért vergődünk élvezettel Frida Kahlo viharos házasságában, ámuldozunk Jackson Pollock alkoholos őrjöngésben festett festékpacáin vagy Andy Warhol konzervdoboznak kinéző konzervdobozain…
Aztán persze az sors időnként eligazítja a dolgot, nem focizik ugyanazon a pályán. Mert hiába nyomozzák tudósok csaknem fél évezrede Caravaggio halálának körülményeit, hiába elemzik Gauguin zaklatott életútját Párizstól Tahitiig, az élet prózaian belerondíthat egy szépen felépített imidzsbe. Prosztata problémával roppantja meg a fenegyerek Picasso karrierjét, mezei autóbalesettel teszi el láb alól a tomboló Jackson Pollockot vagy egy epehólyag műtét szövődményeivel vet véget a megzabolázhatatlan Andy Warhol sokmillió dolláros szárnyalásának… És ennyi. Függöny!
Játszani még mindig itt lehet. Csak tessék, tessék...
