Erről van szó:

Ez a példány azonban csak másolat, és pillanatnyilag az ediburgh-i Scottish National Gallery of Modern Art-ban található. Sajnos, az eredeti csaknem 100 éve nincs meg.

Így nézett ki:

Figyelemre méltó a hasonlóság. Vagyis a műélvezetet – kis jóindulattal – semmi sem akadályozza. És mivel valószínűtlen, hogy az eredeti  Marcel Duchamp alkotás valaha is megkerül, az utókor fájdalom, már csak másolat(ok)ban lelheti örömét a múzeumokban. (És kérem, tartózkodjunk az olyan ízetlen megjegyzésektől, miszerint bármelyik férfimosdóban – illetve a hölgyek barkácsáruházakban vagy szaniterüzleteketben... A művészettörténet legjelentősebb alkotása előtt állnak… öö… bárhol is tegyék.)

A piszoár a dadaizmus egyik alapítójának műve, a címe Fountain, magyarul Forrás. (Megtakaríthatjuk magunknak az agyalást a cím ügyében, ha tudjuk, hogy a szóban forgó piszoár fejjel lefelé volt/van kiállítva. A rendszeres „műélvezők” ezt valószínűleg azonnal nyugtázzák, de vannak, akiknek vonatkozó tapasztalat híján ez nem nyilvánvaló.)

A piszoárnak rövid, de tartalmas életútja volt. Annak idején, 1917-ben a Független Művészek Társaságának éves New York-i kiállítására „készítette” a művész. De nem vették be. A Társaság alapszabálya szerint ugyan bárki bemutathatja a műveit, aki befizette a tagsági díjat, de a piszoártól a kurátorok ledobták az ékszíjat. Később egy kisebb kortárs galériában volt látható, majd a fotója megjelent egyszer egy lapban, és ennyi. Örökre eltűnt. Legalábbis fizikai valójában...

A piszoár megjelenése azonban fenekestül felforgatta a művészettörténetet: utat nyitott a modern, posztmodern művészet számára. A piszoár nyomában kerekedett vita a művészet mibenlétéről azóta is változatlan vehemenciával folyik. A piszoár óta műalkotás lehet bármilyen és bármelyik tárgy – ha valaki annak tekinti. A piszoár művészgenerációkat ihletett meg: legutóbb pár hónappal ezelőtt volt egy 50 művész műveit felvonultató kiállítás Londonban „Mit tanított nekem Marcel Duchamp” címmel.

Vagyis, ha valaki netán azt gondolta volna, hogy ez is amolyan „brit tudósok felfedezték stbstb.” marhaság, rosszul gondolta. A szakma, vagyis 500 művész, kurátor, galerista és kritikus szavazta meg, hogy a piszoár minden idők legnagyobb hatású műalkotása, a hírt a BBC is bejelentette. Az eredményen – ahogy angol visszafogottsággal fogalmaztak – némileg maguk is meghökkentek, de végülis helytállónak találták…

És igazán szívesen tennék ide szép, színes képeket, de Duchamp az Duchamp. Ez van.