Figyelmeztetés: a következő bejegyzés olyan elemeket tartalmaz, amelyek felzaklathatják a felkészületlen olvasót. Az alábbiakban olyan történeteket mesélünk el, amelyekben pár dollárnyi befektetéssel emberek (persze mások!) hatalmas összegeket kaszáltak. Kizárólag külföldön és a múltban kotorászunk törekedve arra, hogy ne hozzunk senkit adóbevallások idején kellemetlen helyzetbe…
Szóval, egyszer volt (50-es évek), hol nem volt (New York) Mr. és Mrs Scull, egy jól menő helyi taxis cég két tulajdonosa. Virágzó vállalkozásuk profitjából kezdtek friss-meleg amerikai kortárs alkotásokat vásárolni. Absztrakt, expresszionista és pop art.. ami jött. Fillérekért persze, hiszen nem volt nagy tülekedés ezekért a kortárs huncutságokért. Vásároltak akkor is, amikor nem annyira a gyűjtőszenvedély, inkább egy-egy művész szorult anyagi helyzete kívánta meg. Rendes emberek voltak, na, nem egyszerű pénzeszsákok. Aztán 1973-ban úgy döntöttek, megválnak hatalmas gyűjteményük 50 darabjától. Nem voltak túl nagy reményeik, ezeket a „dolgokat” akkoriban senki sem vette komolyan.
Lett is nagy meglepetés, amikor például Rauschenberg Olvadás című műve, melyet Scullék annak idején 900 dollárért vettek, 85 ezerért kelt el.
Jasper Johns tízezerért vásárolt képe 240 ezerért…
És akkor még egyszer a befektetési tipp: vásárlás az 50-60as években, eladás 73-ban… ugyeugye.
Aztán itt vannak Ganzék, szintén New York-ból, ahol szintén szép csendben éldegéltek. Victor és Sally fél évszázad alatt 2 millió dollárt költött a gyűjteményére. 1997-ben 208 milliót ért. Ők azonban rendesen rásegítettek. Már az árverési kiállításnak akkora hírverést csaptak (ld. még marketing), hogy az aukciós ház termeiben, - ahol általában néhány unott kritikus, és kattogva fejszámoló gyűjtő szokott kóvályogni - ez alkalommal 25 ezer látogató tolongott. Álomárakon ütötték le a képeket. Az álom című Picasso, amit 1941-ben 7 ezer dollárért vettek, itt több mint 48 millióért talált gazdára…
Igen, tudom, hogy Damien Hirst biznisze nem (teljesen) illik a sorba. Azért ha nagy pénzekről és kortárs művészetről beszélünk, itt a helye.
Hirst 2008-ban mindössze 43 éves, ő Nagy-Britannia leggazdagabb élő művésze, excentrikus fenegyereke, akinek művei elképesztő áron találnak gazdára. Nem csoda, hogy a Sotheby’s úgy döntött, enged Hirst kérésének, és egy egész, kétnapos árverést szentel csak az ő műveinek.
Több mint 200 alkotás került kalapács alá: installációkból, szobrokból, festményekből, grafikákból és domborművekből és formaldehidben úszó állati tetemekből (igen, ezt írtam) álló kollekció. Az árverés napján azonban senki által nem várt dolog történt: a tekintélyes Lehman Brothers összeomlásával berobbant az amerikai jelzálog-hitel válság és nyomában a nemzetközi pánik – itthon is megéreztük rendesen. Az árverés azonban mintha búra alatt zajlott volna, csak úgy röpködtek a dollármilliók. Az eladott 218 tételből ötnél ötmillió dollár fölött csapott le a kalapács, tizennyolc darabot pedig egymillió fontnál többért ütöttek le. Az aukció közel 200 millió dolláros bevételt hozott, megdöntve az egy-művészes kortárs árverések minden eddigi rekordját. Azt mondtam, hogy Damien Hirst akkor volt 43 éves?
A művész és műve – ebben a sorrendben.
...... és persze hasonló színvonalú, de határozottan más témájú fotókat várunk továbbra is az Artris fotópályázatára. A fizetség (a legjobbnak) 100 ezer forint! A részletek: http://artrisgame.com/hu/art
