Kezdjük egy gyorstalpalóval hamisító jelölteknek és egyéb érdeklődőknek. Az első és legfontosabb kérdés, a mit. Gyakorlatlan illetve iparszerű hamisítóknak leginkább a kortárs alkotókat vagy a modern művészetet ajánljuk. Tom Keating, korunk nagy hamisítója is ezt az ipart űzte, és elégedett volt az eredménnyel. Egyrészt a modern kevésbé macerás, mint mondjuk, egy részletgazdag reneszánsz festmény, másrészt kevésbé gyanús. Picasso például ideális választás, jó pár festményt gyártott naponta – hosszú élete során összesen úgy 10 ezer körül termelt. Ki mondja meg, hogy nem lapult-e eddig valahol ez a nálunk lévő 10 001. darab, (…amit adott esetben talán épp most mázoltunk a mosókonyhában.) Ráadásul művei többsége nem túl aprólékos munka, nem nehéz lemásolni. És ami ennél is fontosabb, az általa használt festékek és anyagok még most is könnyen-gyorsan-egyszerűen beszerezhetők. Nem tűnik túl bonyolultnak, és ha beindul, jó biznisz. Ugyanez Matisse-sal is működik, ez itt például egy híres... hamisítvány.
Mivel a dolog nem túl bonyolult, nem csoda, ha a múzeumok tele vannak hamisítványokkal. Konzervatív becslések szerint a nagyobb gyűjteményeknek legalább 20 százaléka "ismeretlen festő műve". És nem biztos, hogy itt megáll a számláló: amit valamikor valódi Boticellinek tartottak a nagy tekintélyű szakértők, arról egy ambíciózus kutató – akár pusztán a technika fejlődését kihasználva – könnyen kiderítheti, hogy hamis. De az is lehet, hogy sose soha senki nem jön rá, hiszen a múzeumok raktáraiban lapuló művek nincsenek szem előtt, ki tudja, mikor kerülnek megint elő... Talán sokkal több derék utánzat lapul a polcokon, mint sejtjük.
De hogy komoly a számuk, abból a szakma – őszintébb pillanataiban - nem is csinál titkot. A londoni National Gallery például néhány évvel ezelőtt kiállítást is rendezett saját hamisítványaiból.
Ezt a Boticellit, jobban mondva a hamisítványt (baloldali) annak idején drágábban sózták rá a múzeumra, mint amennyiért az igazit eladták éppen akkortájt egy gyűjtőnek. De van hamis Holbein és Dürer is, és sok más csemege. Legutóbb az ötvenes években vett a múzeum egy Rembrandtot, különleges technikájáról és kivételes művészi kvalitásairól akkor ódákat zengtek a múzeum művészettörténészei. Khm .. hamis.
Párizsban a Museé D'Art Moderne de la Ville de Paris-banis is volt nemrégiben hasonló kiállítás – ahol pont az általunk is hamisításra ajánlott művészek - Picasso, Matisse, Giacometti, Mondrian and Modigliani – műveinek másolatait mutatták be. Az igazit és a hamisat egymás mellett. Jó nagy balhé lett belőle. A festők (az igaziak) örökösei felháborodottan tiltakoztak, hogy milyen már az, amikor egymás mellett mutogatják egy művész és egy bűnöző képét a múzeumban, hol marad az eredetiség igénye, a zsenialitás tisztelete, a törvénytelenség elítélése .. stb.
Az amerikai Brooklyn Múzeum pár éve jött rá, hogy féltve őrzött kopt szobraiknak egyharmada (33 százaléka!) másolat. Nem vették nagyon a szívükre a dolgot: gyorsan összeraktak a hamis darabokból egy kiállítást. Ezen becsülettel ismertették a kutatást, amely hozzásegítette őket a felismeréshez, és ugyanazzal a lendülettel felszólítottak mindenkit, vizsgálja meg bátran saját kopt szobrait, mert valószínűleg hasonló meglepetések érik majd….
Itt azonban csupa eredeti mű található :)
