Czeizel Endre egy nemrégen megjelent könyvében megpróbálja kideríteni a festőművész géniuszok tehetségének gyökereit – a saját tudományos eszközeivel.
Mazsolák:
A genetikai elemzés szerint a nagy festők általában nem művészcsaládból származnak. Leszármazottaik azonban gyakran lépnek a papa nyomdokaiba: a vizsgált festőzsenik 24 gyerekéből 8 (33%) lett képzőművész. A 11 fiúból 6 (55%) szintén festő. A genetikai értékelés szerint tehát az apákban érvényesül az "alapítók hatása", ők családi előzmények nélkül jutnak előre, majd a kivételes képzőművészeti talentum gyermekeikben halmozottan fordult elő.
A Czeizel doktor által vizsgált negyven nagy magyar festőművész-zsenire nem volt jellemző az átlagost meghaladó értelmi képesség, sőt, többségük kimondottan rossz tanuló volt. A művészi pályát általában a családi tiltakozás ellenére választották. A tehetség azonban legtöbbjüknél már fiatalkorban megmutatkozott, és miután rátaláltak művészi küldetésükre, minden erejükkel festészetre koncentráltak és teljes gőzzel dolgoztak.
Annak, hogy az egyetemes művészettörténet csak igen kevés magyar művészt tart számon a legkiválóbbak között, nem minőségi okai vannak. Czeizel Endre szerint a felelős „a magyar kultúrpolitika gyengesége”. Magyarul: a pr hiánya….
Ha nem teljesen hasonlítanak egy másra, az a genetika műve….
