Igennagyon ócska bulvárfordulat a „tudta-e, hogy…”, de ide vele. Tudta-e, hogy Picasso írt is? Legjelentősebb munkájának két fontos szereplője Nagylábujj és Tyúkszem… És tudta-e, hogy hamisította saját festményeit? És hogy mivel pattintotta le a Gestapót a náci megszállás alatt lévő Párizsban? Nem? Itt a helyünk!
Picasso 1935-ben két évre felhagyott a festészettel, és elkezdte papírra vetni gondolatait. Spanyolul és franciául írt verseket és színdarabokat. Kéziratai hemzsegtek a helyesírási hibáktól, amelyeket nem volt hajlandó kijavítani. Úgy gondolta, egyénisége elveszne egy olyan szabályrendszerben, melyhez semmi köze. És igaza volt. Ami a tartalmat illeti, A farkon csípett vágy című színdarabjának 10 szereplője van: Nagylábujj, Tyúkszem, Tortácska, Unokanővér, Bütyök, Két kis Kutyus, A Csend, Sovány szorongás, Kövér szorongás, Függönyök. Hát így.
A tengerparton heverésző Picassóhoz egyszer odament egy kisfiú kezében egy papírlappal. Nyilvánvaló volt: a szülei küldték, hogy kunyeráljon egy rajzot és autogramot a mestertől. Picasso eldobta a papírt, megfordította a kisfiút, telerajzolta a hátát, alákanyarította szignóját, és vigyorogva visszaküldte a szüleihez. Később azon (ál)aggodalmaskodott, vajon, hagyják-e majd szegény gyereket mosakodni valamikor…
A II. világháború idején Picassót is zaklatta a Gestapo. Egyszer egy tiszt szimatolt a műtermében, meglátta az asztalon a Guernica fotóját, és megkérdezte: „Ezt ön csinálta?” „Nem. Ön. - válaszolta Picasso.
Egyszer volt, hol nem volt (a történet olyan, mint egy mese, úgyhogy ennyi kijár) egy szegény művésznek volt egy Picassónak tulajdonított festménye. Megkérte hát egy barátját, lenne szíves elvinni a mesterhez, hogy hitelesítse. Picasso megnézte a képet, és hamisítványnak minősítette. Később elutasított egy másik hasonló kérést is, majd egy harmadikat. De ekkor már a barátban szakadt el a cérna: „De hát, a saját szememmel láttam, amikor ezt festetted! – vetette a szemére. „Persze, de miért pont én ne tudnék Picassót hamistani?? – jött a vállrándítás.
(Aztán – mert minden jó, ha a vége jó – a szegény művésztől megvásárolta az állítólagos hamis festményt - négyszer akkora összegért, mint amennyit a tulajdonos remélt kapni érte… És boldogan éltek, míg meg nem… stb. stb.)
Picasso és Gertrude Stein régi barátok voltak, Gertrude több mint 80 órán át ült modellt Picassónak. A vége felé a mesternek kicsit bele kellett húznia a munkába, mert utazni akart Spanyolországba. De valahogy nem volt elégedett a képpel, és mielőtt elindult, egy nagy paca fehér festéket rakott a festményen az arc helyére. Aztán amikor visszatért, nekiállt és befejezte a portrét, pedig már hónapok óta nem is látta Gertrude Steint. A dolog azonban csak nem stimmelt így se, sokan mondták is neki. A szemrehányásokra Picasso ezt válaszolta: „Sokan azt vetik a szememre, hogy ő nem is így néz ki. De miért baj ez? Majd fog!”
És igaza lett!
Picasso Dél-Franciaországi otthonában sok látogató megfordult. Többen meglepődtek azon, hogy a falakon egyetlen Picasso kép sem lógott. „Mi van Pablo, nem szereted a saját műveidet?” „Ó, pont ellenkezőleg – jött a válasz – nagyon tetszenek. Csak sajnos, én nem engedhetek meg magamnak egy Picassót…"
És azt tudta-e, hogy a mester mostanában az Artris fotópályázatát reklámozza?
