Ki az a nő, akinek hatalmas vagyona mellett még a jónyelvek szerint is vagy ezer szeretője volt (férfiak, nők vegyesen), és példa nélküli szerepet játszott a XX. század művészeti életében? Igen, Peggy Guggenheim. (taps)

Peggy, a milliárdos család lánya, élete folyamán épp oly gusztussal gyűjtötte maga köré a híres alkotókat, mint műveiket. Némelyiket időnként férjül is vette, illetve megvásárolta (melyik-melyiket értelemszerűen).

Nem befektetési szempontok szerint válogatott, aki-ami tetszett, megszerezte.   Fantasztikus szeme volt, biztos kézzel válogatott a férfiak és a festmények között: gyűjteménye mindkét vonatkozásban páratlan volt. De hogy mi töltötte ki igazán a gondolatait, a férfiak vagy a művészet, azt a kritikusok Peggy önéletrajzi könyve alapján egyértelműen bizonyítottnak vélik: a 200 oldalas könyvben először a 110. oldalon esik szó művészetről…..

Pedig Peggy benne élt a sűrűjében: mindenkit ismert Óperenciás tengeren innen és túl, akit ismerni kellett, kiállította galériájában a kor összes, később naggyá vált alkotóját. Csakhogy egy idő után galériája is a szeretők sorsára jutott. Peggy új elfoglaltságot keresett, és amikor Európában a háború szele kezdett fújni, belevágott a „mindennapra új képet” akcióba. Csak vett-vett - Dalikat, Braque-ot és Picassót, Mondriant and Fernand Léger-t, Mirót, Brancusit, és Max Ernstet – ez utóbbit egy kicsit férjül is. Elképesztő gyűjteményt hozott össze.

De persze nem mind Peggy Guggenheim, ami fénylik. A New York-i, a bilbaoi és a többi nagy, ezen a néven ismert kortárs múzeum Solomon Guggeinheimhez, pontosabban az ő alapítványához kötődik. Ő is egy fontos férfi volt Peggy életében – a nagybácsi.

Ami igazán Peggy, az a saját, velencei palotája, a Palazzo Venier dei Leoni - ez gyűjteményének ékszerdoboza. Imádott itt lenni, amíg élt. És még utána is. A kertben van eltemetve. 14 kedvenc lhasa apso kutyája mellé…