Ki az a nő, akinek hatalmas vagyona mellett még a jónyelvek szerint is vagy ezer szeretője volt (férfiak, nők vegyesen), és példa nélküli szerepet játszott a XX. század művészeti életében? Igen, Peggy Guggenheim. (taps)

Peggy, a milliárdos család lánya, élete folyamán épp oly gusztussal gyűjtötte maga köré a híres alkotókat, mint műveiket. Némelyiket időnként férjül is vette, illetve megvásárolta (melyik-melyiket értelemszerűen).

Nem befektetési szempontok szerint válogatott, aki-ami tetszett, megszerezte.   Fantasztikus szeme volt, biztos kézzel válogatott a férfiak és a festmények között: gyűjteménye mindkét vonatkozásban páratlan volt. De hogy mi töltötte ki igazán a gondolatait, a férfiak vagy a művészet, azt a kritikusok Peggy önéletrajzi könyve alapján egyértelműen bizonyítottnak vélik: a 200 oldalas könyvben először a 110. oldalon esik szó művészetről…..

Pedig Peggy benne élt a sűrűjében: mindenkit ismert Óperenciás tengeren innen és túl, akit ismerni kellett, kiállította galériájában a kor összes, később naggyá vált alkotóját. Csakhogy egy idő után galériája is a szeretők sorsára jutott. Peggy új elfoglaltságot keresett, és amikor Európában a háború szele kezdett fújni, belevágott a „mindennapra új képet” akcióba. Csak vett-vett - Dalikat, Braque-ot és Picassót, Mondriant and Fernand Léger-t, Mirót, Brancusit, és Max Ernstet – ez utóbbit egy kicsit férjül is. Elképesztő gyűjteményt hozott össze.

De persze nem mind Peggy Guggenheim, ami fénylik. A New York-i, a bilbaoi és a többi nagy, ezen a néven ismert kortárs múzeum Solomon Guggeinheimhez, pontosabban az ő alapítványához kötődik. Ő is egy fontos férfi volt Peggy életében – a nagybácsi.

Ami igazán Peggy, az a saját, velencei palotája, a Palazzo Venier dei Leoni - ez gyűjteményének ékszerdoboza. Imádott itt lenni, amíg élt. És még utána is. A kertben van eltemetve. 14 kedvenc lhasa apso kutyája mellé… 

Gustav Klimt festette a világon a leglégiesebb, legkáprázatosabb nőalakokat – efelől nem nagyon van vita. Az a Klimt, aki soha nem házasodott meg, és haláláig a mamájával élt. Ez azonban jelek szerint nem akadályozta semmiben: 14 törvénytelen gyermeket nemzett.

Elfoglalt ember volt, nem áldozott sokat az udvarlásra, főleg a modelleket örvendeztette meg figyelmével. És gyerekeivel. Valójában - ahogy bevallotta - időnként ő maga sem látta át teljes egészében a „kapcsolatrendszerét”. 

Az önmagában bujkáló energiákkal azonban egyértelműen tisztában volt: minden egyes képe elegánsan, de példátlan erővel sugározza a finom erotikát. Csodálja, a NŐT.  Legyen fiatal vagy öreg, fekete vagy barna, várandós vagy sudár… Klimt sugárzó istennővé festette. 

És nem mellesleg meghódította. Minden bizonnyal zseniális művészetével, hisz személyes varázsával, társadalmi státusával vagy sziporkázó stílusával nehezen tehette volna: egész életében mindenhol kócos hajjal, kék festőkabátban, ziláltan mutatkozott, ha szóra nyitotta a száját, erős tájszólással beszélt….

1990. március 18. hajnali fél kettő. Két egyenruhás rendőr jelenik meg a bostoni Isabella Stewart Gardner Museum bejáratánál. Egyikük megnyomja a csengőt, és beszól, hogy rendőrség, kinyitni. A biztonsági őt beengedi őket (1. baklövés).  Bent a rendőrök közlik, hogy a múzeumból hívták ki őket telefonon. Egyikük méregetni kezdi a biztonsági őrt: „Felismerem! Letartóztatási parancs van ön ellen”. A biztonsági őr nem hisz a fülének, és a rendőri felszólításnak engedelmeskedve közelebb megy. Vagyis eltávolodik a pult – és a riasztógomb – mellől (2. hiba). A rendőrök annak rendje módja szerint megbilincselik, és felszólítják, adó-vevőn rendelje oda az épületben járőröző társát. Odarendeli. (3. hiba. Oroszlán.) Amikor a másik őr befut, a rendőrök őt is megbilincselik. A két embert leviszik az alagsorba, és ahogy az a nagykönyvben meg van írva, odaláncolják a fűtéscsövekhez. A reggeli váltás nagyot néz, amikor megtalálja őket. Kicsit később még nagyobbat, amikor nem találja meg a múzeum vagyont érő kincseit ….

Közepes krimi a 80-as évekből – írná a port.hu. Ezerszer látott trükkök, valószínűtlen fordulatok, banális forgatókönyv. Egyetlen eredeti dialógus nincs az egészben. Jóindulattal is csak 4/10-et kap. Talán csak a színészi játék dobhatna kicsit rajta…

A folytatás is elég szimpla: az FBI nyomoz, a Múzeum jutalmat ajánl fel. Hiába az 5 millió dolláros nyomravezetői díj -  se nyom, se nyomravezető… Azóta eltelt 25 év.

Az ellopott remekművek között volt Vermeer A koncert című műve, minden idők legdrágább lopott műtárgya. 

Elvitték Rembrandt Vihar a galileai tengeren című ritka remekét is. 

Ez (volt) Rembrandt egyetlen tengeri tájképe, állítólag saját magát is belefestette.

De ne vesszünk el a részletekben: kicuccoltak még két Rembrandtot, egy Manet-t, öt Degas-t és néhány kincset érő, pótolhatatlan műtárgyat….

Tény, hogy fantáziátlan a forgatókönyv, sematikusak a karakterek, olcsó a történet, lehet, hogy  Rex felügyelő hívei bottal se piszkálnának ilyen vacak sztorit, de mégis - ez volt a világtörténelem legnagyobb műkincsrablása. A zsákmány értéke minimum 300-500 millió dollár. Maximum felbecsülhetetlen.

 Innen nézve jár neki a 10/10…

Idén 134 éve született és 42 éve halt meg Pablo Picasso. Ki állítja, hogy ez nem elég jó ok arra, hogy kiteregessünk róla 1-2, kevesek által ismert ínyencséget?

Először is itt van a neve: Pablo Diego José Francisco de Paula Juan Nepomuceno María de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Martyr Patricio Clito Ruíz y Picasso. Hát, így.

Aztán rendelkezésre áll még egy sor különleges adat: fent említett személy ugyanis becslések szerint legalább 20 ezer festményt, nyomatot, grafikát, szobrot és egyéb műalkotást készített hosszú élete során. Ezek között biztosan volt néhány jobb darab is, különben nem lenne ilyen híres, de közismert tény, hogy ő maga nem mindig volt elégedett saját magával:

Ha nem tetszett neki a kompozíciója, egyszerűen ráfestett egy másikat. A La Coiffure (ld. alább) című festménye alatt például három másik befejezett mű rejtőzik. Megtekinteni azonban csak röntgenképen lehet, ami sajnos, sokat ront az élvezeti értékén. Sokak szerint nem ez az egyetlen ilyen „duplafenekű” darab: néhány repülőtéri átvilágítás valószínűleg jelentősen növelhetné az ismert Picasso-képek számát a világban. 

Az ifjú Picasso nem volt különösebben mama szeme fénye, gyakran keveredett bajba. Ilyenkor büntiben volt, amit nagyon szeretett: nyugodtan folytathatta a rajzolást. Ma valószínűleg így születnek a legjobbmémek....csak akkor még nem digitális eszközöket, hanem festéket használt: sok esetben közönséges falfestéket.

Hogy miért, nem tudni. Mint ahogy azt sem, mit ábrázol a chicagói Picassónak nevezett, 15 méter magas szobor, melyet a művész adományozott a városnak. Egyesek szerint egy nőt, mások szerint lovat vagy madarat. Lehet tippelni. A választ senki nem tudja, de nem gond, a nyertesek közt, sajnos, amúgy sem tudnánk semmit se kisorsolni. 

Picasso még egy világranglistát vezet: az ő képei közül lopták el a világon a legtöbbet. Állítólag több mint 550 festménye minősül hivatalosan eltűntnek. Legtöbben nem is festettek ennyit egész életükben….

Tudott élni. 42 éve halála előtti utolsó szavai ezek voltak: „Koccintsatok rám, igyatok az egészségemre, hiszen tudjátok, hogy én már soha többé nem ihatok.” Vagyis  nem csak élni, meghalni is tudott…..

Czeizel Endre egy nemrégen megjelent könyvében megpróbálja kideríteni a festőművész géniuszok tehetségének gyökereit – a saját tudományos eszközeivel.

Mazsolák:

A genetikai elemzés szerint a nagy festők általában nem művészcsaládból származnak. Leszármazottaik azonban gyakran lépnek a papa nyomdokaiba: a vizsgált festőzsenik 24 gyerekéből 8 (33%) lett képzőművész. A 11 fiúból 6 (55%) szintén festő. A genetikai értékelés szerint tehát az apákban érvényesül az "alapítók hatása", ők családi előzmények nélkül jutnak előre, majd a kivételes képzőművészeti talentum gyermekeikben halmozottan fordult elő.

A Czeizel doktor által vizsgált negyven nagy magyar festőművész-zsenire nem volt jellemző az átlagost meghaladó értelmi képesség, sőt, többségük kimondottan rossz tanuló volt. A művészi pályát általában a családi tiltakozás ellenére választották. A tehetség azonban legtöbbjüknél már fiatalkorban megmutatkozott, és miután rátaláltak művészi küldetésükre, minden erejükkel festészetre koncentráltak és teljes gőzzel dolgoztak.

Annak, hogy az egyetemes művészettörténet csak igen kevés magyar művészt tart számon a legkiválóbbak között, nem minőségi okai vannak. Czeizel Endre szerint a felelős „a magyar kultúrpolitika gyengesége”. Magyarul: a pr hiánya….

Ha nem teljesen hasonlítanak egy másra, az a genetika műve….